A lobélia (Lobelia) egy szemet gyönyörködtető, nagyon változatos növénycsalád, amelyhez több mint 400 különböző faj tartozik. A megjelenése és mérete fajtól függően változik.
A lobéliák között megtalálunk évelő és egynyári fajtákat is, utóbbiak a jellemzőbbek. Lejjebb a lobéliákról általánosságban írunk, majd a két legismertebb lobélia fajt mutatjuk be.
A lobéliák megjelenése
Gyorsan növő, magról is könnyen szaporítható dísznövény. Virágjai csőszerűek, 5 szirommal rendelkeznek és 1 cm hosszúak.
Az egynyári lobéliák általában 15-40 cm közötti magasságra nőnek meg, fajtától függően.
A lobéliák kártevői
Szerencsére kevés kártevője van, ezért a kezdő kertészek számára is ideális növény. Az öntözésre figyeljünk oda, hogy ne száradjon ki a növény vagy ne öntözzük túl.
Hogyan szaporíthatom a lobéliát?
Könnyen szaporítható magvetéssel. Tavasz elején ültessük el beltéren a magokat virágföldbe, majd a palántákat később ültethetjük ki a szabadföldbe.
A kiültetés előtt érdemes 1-2 hétig napközben kihelyezni a palántákat, majd estére visszavinni beltérre, ezáltal szoktatva őket az új helyükre.
Nem érdemes túl közel ültetni egymáshoz őket, 20-30 cm tőtávolság az ideális.
Csüngő lobélia (Lobelia erinus ‘Pendula’)
A csüngő lobélia egy gyönyörű egynyári növény, melynek virágzása tavasszal kezdődik és egész nyáron át folytatódik. Apró virágjai általában kék, lila, piros és fehér színben pompáznak.
A fajra jellemző, hogy szárai hosszúak, lefelé csüngenek és rendkívül gyorsan nőnek. Csüngő habitusa miatt magassága mindössze 10-15 cm.
Bár szabadföldbe is ültethetjük, érdemes függő virágtartókba helyezni, hogy megtapasztalhassuk a kúszó és csüngő termetét.
Napos vagy esetleg félárnyékos helyre helyezzük, árnyékos helyen nem érzi jól magát. Vízigénye magas, ezért a nyári melegben akár naponta kétszer is öntözzük.
Ha a hajtások megnyúlnak, érdemes visszavágni őket.
Törpe lobélia (Lobelia erinus)
A törpe lobélia nevéhez hűen alacsony termetű, körülbelül 15 cm magasra nő meg.
Egynyári dísznövény, rendkívül bőven virágzik nyártól egészen az első fagyokig. Legismertebb színváltozatai a kék, a lila és fehér.
Napos, esetleg félárnyékos helyen tartsuk.
A szárazságot nem tűri, ezért fontos, hogy rendszeresen öntözzük, de a talaj ne legyen mindig nedves. Az első nagyobb virágzás után a virágok levágásával ösztönözhetjük a további virágzásra, ezért érdemes visszavágni őket.
Képek forrásai: Flickr candiru; Flickr cultivar413; Flickr daryl_mitchell