A díszcsalán (Plectranthus scutellarioides) könnyen felismerhető gyönyörű tarka leveleiről és előszeretettel díszítik vele a virágágyásokat, a lakásokat és a kerteket is. Látványosságát a többféle színben pompázó levelei adják, nem pedig a virágjai. Afrikából, valamint Ázsiából származik, több mint 200 faja létezik. Többféle néven is ismert, ezek közül a leggyakoribbak a virágcsalán és a mozaikvirág.
Megjelenését tekintve egy közepes termetű növény, magassága fajtától függően 20-60 cm, szélessége 15-40 cm körül körül. Látványos levelei dúsak és fogazott szélűek.
A díszcsalán gondozása
Mindenféleképpen napos, világos helyet válasszunk számára, nagyobb cserjék, fák alá ne ültessük. A napos helyeken fejlődik a legszebben és ott alakulnak ki legintenzívebben a tarka levelei.
Gondozása egyszerű, kezdő kertészek számára is kitűnő választás. Olyan helyet keressünk neki, ahol a talaj tápanyagban gazdag és jó vízáteresztő.
Vízigénye közepes, de a nyári melegben öntözzük rendszeresen. A túlöntözést kerüljük, mert az gyökérrothadáshoz vezethet, így az öntözések között várjuk meg, hogy a talaj kb. felső 2 centimétere kissé száraz legyen.
Érdemes a fiatal növények hajtáscsúcsait lecsipkedni, így bokrosabbá nevelhetjük a díszcsalánt.
Fagyérzékeny, így ha meg szeretnénk tartani, vigyük be egy fagymentes, de világos, hűvös helyre. A hőmérséklet 10-12 °C körül alakuljon, közben ne öntözzük. Kiültetni az éjszakai fagyok elmúltával, május környékén lehet.
A díszcsalán szaporítása
Magról, valamint dugványozással is szaporíthatjuk. A dugványozással gyorsabb és eredményesebb szaporítást végezhetünk el. Ehhez nyár végén, ősz elején vágjunk le pár 10-15 cm hosszú hajtást a növényről úgy, hogy levesszük az alsó leveleit. Tegyük bele vízbe és várjuk a gyökeresedést. Ez jellemzően pár héten belül megindul, majd 3-4 hét múlva ültethetjük el virágföldbe. Kezdetben rendszeresen öntözzük.
A díszcsalán betegségei
A leggyakoribb kártevője a takácsatkák
Képek forrásai: Flickr, készítője Forest and Kim Starr (CC BY 2.0) / Flickr, készítője Forest and Kim Starr (CC BY 2.0)