A japánbirs (Chaenomeles) egy igénytelen, de gyönyörű díszcserje, amely tavasszal, a lombfakadás előtti időszakban gyönyörű élénk piros színű virágjaival a kertünk ékköve lehet.
A rózsavirágúak (Rosales) rendjébe tartozik, azon belül pedig a rózsafélék (Rosacease) családjába. Japánból a 19. században került be Európába
A japánbirs egy lombhullató, széles cserje, melynek gyökerei nem a talaj közelében, hanem mélyebben terülnek el. Magassága általában 1 méter körül alakul. Koronája sűrű, szétterülő, ágai pedig tövisesek. Levelei élénk zöldek és fényesek.
A nyár végére, ősz elejére beérő termései ehetők, de nyersen nem ajánlott a fogyasztásuk, mivel a sárga színű, kellemes illatú körte alakú termései kemények és keserűek.
A japánbirs növekedése lassú, ezért a metszése nem kötelező, csak abban az esetben ajánlott, ha a formáját karban akarjuk tartani vagy egyes ágai elszáradtak.
A japánbirs ültetése
Az éjszakai fagyok elmúltával egészen őszig bármikor ültethető. Ha többet is ültetünk, egymástól legalább 50 centiméterre ültessük el a töveket.
Tápanyagdús, jó vízelvezető talajt kedveli. Az ültető gödörbe szórjunk trágyát vagy komposztot, majd arra egy kis földet és úgy ültessük bele a cserépből kiemelt növényt.
Az ültetése után öntözzük rendszeresen.
A japánbirs gondozása
Napfényigénye magas, ezért érdemes napos helyre ültetni, de a félárnyékos helyen is megél. A nagyobb árnyékot vető fák alá ne ültessük.
Vízigénye közepes. Fiatal korában érdemes rendszeresen öntözni, de 1-2 év elteltével elég a szárazabb időszakokkor megöntözni.
A japánbirs szaporítása
A japánbirs szaporítható magvetéssel is, de érdemes zölddugványozással szaporítani május végén, június elején.