Margaréta teleltetése a szabadban, ágyásban
A margaréta (Leucanthemum vulgare) egy erős, szívós növény, amely képes magától a szabadban és az ágyásokban is túlélni a telet, még a -20 fokos hideg téli napok után elkövetkező tavasszal is újra előbújik. Ha azonban biztosra akarunk menni, érdemes a margaréta körüli talajt például fenyőágakkal letakarni. Ügyeljünk rá, hogy ne használunk nedves vagy áztató anyagot, mert ezek növelhetik a gombás fertőzések kockázatát. A növényt visszavághatjuk, de a növényből 15 centimétert hagyjunk a talaj fölött.
A szabadban teleltetett margaréta egyáltalán nem igényel télen öntözést.
Margaréta teleltetése cserépben
Cserépben való teleltetéshez már jobb, ha melegebb helyre költöztetjük a virágot, hiszen ilyenkor már a szigeteléshez nincs elegendő talaj a gyökerek körül, az erős fagyban elpusztulnának a margaréták.
Ősszel érdemes levágni a növény kétharmadát, majd az első fagyok megjelenése előtt 2-3 fokos (éjszakai) hőmérséklet esetén vigyük be olyan helyre, ahol fagy nem várható, de a hőmérséklet 10 fok alatt marad (hideg garázsok, fűtetlen üvegházak). A közvetlen napfénytől óvjuk. A fagyok biztos megszűnése után, április környékén újra kirakhatjuk az átteleltetett margarétákat cserepeikkel a szabadba.
A cserépben teleltett margaréták ritkán igényelnek öntözést, akkor locsoljuk meg, ha már száraznak véljük a földjüket, nem kell nedvesen tartani.
Kép forrása: Flickr, Ramón Portellano